Rólam

Pakoltam a régi holmik között, és egy doboz aljáról régi kazetta került elő; a dátum 1984. Nagyanyám, a pápai szabómester lánya mesél rajta, aki egy letűnt korban, 1898-ban született. A háttérben zajlik a családi élet, hallom a 11 éves magamat, és a többieket is: ő a horoszkópunkat magyarázza (amit nem mellesleg maga készített)"...és a Skorpiónak nagyon jó egészsége van, meg nagyon jó regeneráló képessége van. Mint ahogy a skorpió, ha elveszíti a farkát, újra kinő neki. Szóval azt mondják, a skorpiót agyon se lehet verni” – a háttérben vihogás, majd megszólal valamelyikünk: “elveszti a fejét és visszanő!” Újabb vihogás.
Anno tátott szájjal hallgattam a sok okosságot: “Szóval, akármilyen tehetséges leszel, a hiúság sose fogjon el. És nem az az igazi barátja az embernek, aki mindig dicséri, meg bókol neki, hanem aki megmondja a kifogásait is, ha van” És ehhez hasonlók.
Rádöbbentem, tényleg mennyire fontos, hogy tudjuk, mit hozunk magunkkal. Ha kapcsolódsz magadhoz, a gyökereidhez, mind ahhoz, ami segített, hogy azzá válj, aki vagy, megérkezel a jelenedhez, és ez a folytonosság a továbblépésben is ott lesz veled. A múlt elfogadásával, a jelen megélésével leszel képes a jövő felé fordulni. Az önmagadhoz kapcsolódás képessége teszi lehetővé a megfelelő emberekkel a megfelelő pillanatban történő találkozást. Megtanít arra is, hogy minden élményt és tapasztalatot be tudj építeni, a javadra tudj fordítani. Ami megtörtént, nem tudod (és nem is kell) megváltoztatni, ott lesz veled, viszont a hozzá való viszonyodat, kapcsolatodat tudod befolyásolni.
Az igazi kérdés az, tudsz-e tudásként tekinteni a tapasztalataidra és ha igen, mire használod őket.